A bichon-nevelés aranyszabályai
1. Legyél a bichonodhoz mindig türelmes és jó, de ugyanakkor komoly és szigorú is.
2. Gondolj arra, hogy kutyád nem tud "társalogni". Te szavakkal szólsz hozzá, a kutyád viszont a tekintetével, mozdulataival és pózaival, kifejező testtartásaival válaszol.
3. Ha igyekszel megtanulni kedvenced "szembeszédét", az megteremti a lelki kapcsolatot. Amikor sikerült megfejteni a "tekintet-üzenetet", akkor megismerted a bichonodat, és ő is egismert Téged.
4. A rövidebb-hosszabb séták során ismertesd meg bichonodat a környék többi kutyájával. Gyerekeidet neveld állatszeretővé.
5. Kedvencedet fokozatosan szoktasd rá arra, hogy Neked fogadjon szót, méghozzá feltétel nélkül.
6. Megfontoltan és minden durvaság nélkül szoktasd le bichonodat esetleges kellemetlen szokásairól. Soha ne verd a kutyádat. Veréssel legfeljebb akaratgyenge, ijedős, alattomos állattá válik, amely félelmében esetleg harapni is fog.
7. A fegyelmezéshez azonos, rövid szavak használata indokolt. Mindig tanúsíts nyugodt magatartást, ne kiabálj még vészhelyzetben sem, mivel a hangoskodás feszültsége a kutyára átragad, idegessé teszi.
8. Sose foglalkozz bichonoddal, ha rosszkedvű vagy. (Jelzem egy bichon mellett az ember nem rosszkedvű.)
9. Sose követelj többet kedvencedtől, mint amire alkata, méretei, képességei, ereje alkalmassá teszik.
10. Ne engedd, hogy a kutyád mástól ételt fogadjon el, vagy más elcsalogathassa.
11. Ha a kutyád beteg, vagy tüzel, ne látogass meg más kutyás otthont.
12. Ne szoktasd a kutyádat ételkolduláshoz. Legyen a kiskutya mindig biztos abban, hogy van elegendő saját ennivalója.
(Forrás: Veress István: Bichonok c. könyve)
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
