    
Sziasztok, Babuci vagyok!
Óbudán születtem.
Anyukám nagyon szép fehér kutya, sokat törődött velem. Mosdatott, etetett, játszott velem és a testvéreimmel. Egy nap csengettek, és egy középmagas, sötétszőke hölgy érkezett, aki leült a földre közénk. Nem csinált semmit, csak nézte, ahogy játszunk. Mindegyikünk odaszaladt hozzá, megszagolta, ő mindegyikünket megsimogatott, és csak ült tovább. Kb. két órán keresztül ült közöttünk. Ezalatt már csak ketten szaladtunk oda hozzá, többször is, én még az ölébe is beültem. Ő beszélt hozzám, és megkérdezte, elmennék-e vele. Mit szólnék hozzá, ha együtt laknánk a jövőben. Én nem nagyon értettem, nem tudtam, hogy máshol is lehet élni, mint Anyukámmal, de a hölgynek jó szaga volt, és kedves hangja. Gondoltam, kipróbálom. Erre Ő beletett egy finom, puha szatyorba, beült velem egy kocsiba, és elindultunk.
Majdnem egy órát autóztunk. De nem féltem. Igaz, kértem, hogy vegyen az ölébe, ott jobban éreztem magam. Azután megálltunk. Egy másik hölgy jött elő, és egy olyan fehér kutya, mint én. Az én hölgyem azt mondta, hogy a másik hölgy a mamája, a kutya neve pedig Csibe, és reméli, hogy jó barátok leszünk. Én gyorsan körbe néztem, hova érkeztünk.
Ilyen volt Csibe, amikor megismertem.
Csibe kedvesen fogadott. Megmutatta az érdekes helyeket, megosztotta velem a kajáját, játékait. Pedig én is kaptam mindent külön, de mi Csibével mindig cseréltünk.
Az Anyukámmal és az Apukámmal tartom a kapcsolatot.
Ő az Anyukám: 
Ő pedig az Apukám:
Nagyon szeretek autózni,
a kertben játszani,
de azért néha dolgozom is ...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
