Mielőtt a hirdetések közti szelektálás főbb szempontjait végignéznénk, néhány nagyon fontos fogalom jelentését kell tisztáznunk: kit nevezünk tenyésztőnek, kit szaporítónak, és kit hobbitenyésztőnek?

A tenyésztő legfőbb célja, hogy minél szebb, tökéletesebb kutyákat "hozzon létre", ennek érdekében csak kiváló mínőségű kutyákkal tenyészt. Kutyáit szereti, ennek megfelelően nagyon jó körülmények között, jól ápoltan tartja őket. Nem anyagi haszonszerzés céljából tenyészt, szukái egészségének érdekében évente általában csak egyszer fialtatja őket, emiatt náluk ritkán fordul elő, hogy amikor felkeressük őket, éppen van eladó kiskutya - előfordulhat, hogy várólistára kerülünk, ha tőlük szeretnénk havanesehez jutni.

A szaporító kizárólag pénzforrásként tekint a kutyáira. Mindig az éppen divatos fajtákkal foglalkozik, általában egyszerre több fajtát is szaporít. Tevékenysége nem nevezhető tenyésztői munkának, kutyáit gyakran embertelen körülmények között tartva fialógépnek használja. A kölyköket külföldi állatkereskedéseknek adja el, vagy piacon, aluljáróban, pályaudvaron, kutyakiállítások közelében kosárból, dobozból, csomagtartóból árulja... Amennyiben hirdetés útján lépünk kapcsolatba vele, a kiskutyákat rendszerint "előzékenyen" házhoz szállítja, vagy egy előre megbeszélt helyen adja át. Ne gondoljuk, hogy ezt azért teszi, hogy nekünk időt, és fáradságot takarítson meg - a valódi ok az, hogy ne lássuk, milyen körülmények közt élnek a kutyái, illetve amennyiben a kutyus átvétele után néhány nap, vagy hét elteltével reklamálni szeretnénk, lehetőleg még a lakhelyét se tudjuk. Amit még érdemes tudni, hogy vannak, akik rendes, jó körülmények között élő család házában hirdetik, és árulják a kiskutyákat, holott azok valójában a fent leírt szaporítók valamelyikénél születtek, és töltötték életük első heteit. Ilyen esetben nem könnyű rájönni, hogy szaporítóval van dolgunk, ezért mindig figyeljünk oda a legapróbb részletekre, és kérdezősködjünk minél többet!

A "hobbitenyésztő" az, aki hobbicélra vett szukáját alkalmanként befedezteti, és az így született kölyköket többnyire törzskönyv nélkül kínálja eladásra. Itt a főbb problémák abból adódhatnak, hogy itt előfordulhat a legalapvetőbb tenyésztési, szaporodásbiológiai, és genetikai ismeretek hiánya. Mivel a hobbitenyésztő nincs tenyésztésre berendezkedve, nem biztos, hogyaz anyakutyát és a kölyköket megfelelően el tudja különíteni, ráadásul gyakran a vendégségbe érkező rokonok, ismerősök is "megszeretgethetik" a kicsiket, így minden esély megvan rá, hogy az eladás időpontjáig valamilyen fertőzést hurcoljanak be az alomba. A fedezőkan szerepét leginkább kutyasétáltatás közben, vagy kutyakozmetikusnál megismert, tenyésszemlét sosem látott kutya tölti be, így elképzelhető, hogy  figyelmen kívül hagyják, ezek a kutyák mit örökítenek, vagy egyáltalán alkalmasak-e a tenyésztésre. Ez megmutatkozhat az utódok minőségében.

Azt javasolhatjuk, hogy lehetőleg bejegyzett, ellenőrzött, a kutyák iránt felelősséget érző tenyésztőnél vásárolj, hobbitenyésztőtől csak akkor, ha ismered, és biztos vagy abban, hogy felelősséggel járt el.  Szerintünk mindenképpen az a helyes, ha nem egy bolt előtt, egy parkolóban vagy buszmegállóban találkozik a kiskutya a jövendő gazdájával, hanem azon a helyen, ahol addig a kiskutya élt. Sokan ismerik a kiskutya szüleit is, sőt gyakori, hogy meglátogatják többször is a kiszemelt kiskutyát, figyelemmel kísérik a fejlődését, addig is, amíg elhozhatják a mamájától.