Kutya egy mese
Az erd aljn, a bokor tvn mr csak egy kicsi kutya rejtztt. ten voltak egykor: izmosak, gmblyûek s vidm kedvûek. Kutyamama vta ket szltl-vztl, ers nap fnytl, es hûvstl – mi lehet jobb ennl? Kutyamama a szabad g alatt lt – evett, amit tallt, ami gy, nyron egsz j mulatsg, mert itt-ott kitesznek mindenfle fldi jt: vasrnapi ebd morzsit, kiszradt stemnyvget, s , mg csontokat is, nha nem is keveset. Ez m a kutyalet!
De eljtt a nyr vge, ritkulban voltak a kertsek el kitett tlak, az zes-grzes maradkok – a boldogsgmorzskat mr a verebek is felcsipegettk. Ez m a kutya let! s egy nap kutyamama nem jtt vissza. Mi lett vele? Taln csak a Szl tudja, a mindenhova befj; taln csak a Nap ltta, a mindent megvilgt; taln csak az Es hallotta, a mindent tisztra mos…
s ott maradt az t gmblyû, vidm kedvû, szrs-borzos kiskutya. Vajon mi lesz veletek? Vajon ki lesz veletek? Kutyamama nem jtt tbb – hol lehetsz, te oltalmaz, testeddel melenget? Az t gmblyû, vidm kedvû, szrs-borzos kiskutya, bizony, nagy bajban volt. S mert enni kell, elindultak vilgot ltni. Tarisznyjukban nem volt hamuban slt pogcsa, s bizony sajnos az utak mentn sem kolbszbl volt a kerts. Elszr csapatosan meneteltek, de az t hes bendnek bizony kevs volt a szerencsben tallt falat – gy a keresztutak kzepn elvltak egymstl, s kln folytattk vilglt csavargsukat. Idejk vgtelen volt s cltalan. vk volt az g, a leveg, a folyk tkre.
Estnknt az erd aljn, a bokor tvn tallkoztak jra s jra – egyre kevesebben. Hol maradtatok le? Mi trtnt veletek? A kicsi kutya nem tudta.
Mr csak egymaga rejtztt ott el jszakra, a kvr kpû Hold alatt. Nem rtem, hova visznek, nem rtem, mi lesz velem – gondolta, amikor felnyalboltk s kicsi kosrba raktk nevet szj gyerekek.
Egymsra talls, gy szoktk mondani. Lett ennival, meleg fszek, boldogsgmorzsk minden este – csak jaj, a foly tkrt, azt tudn feledni…
Mirtse Zsuzsa |