KARÁCSONYI PÁLYÁZAT (2006)

Mi nagyon szeretjük a karácsonyt. Azzal kezdődik, hogy egy nagyon jó illatú fa kerül be a szobába, amire mindenféle színes és ragyogó gömb felkerül. A magam részéről nagyon szeretek beülni a gömbök közé, és segíteni válogatni, hogy melyik kerüljön fel a fára. Szép fények is vannak a fán, színesek. Amikor kész  a díszítés, akkor már általában nagyon fáradtak vagyunk, ezért az ajándékokat másnap bontjuk ki. Mert karácsonykor ajándék is van ám!

Mivel nagyon szeretjük a karácsonyt, úgy gondoltuk, hogy indítunk egy pályázatot, aminek keretében Ti is megírhatjátok gondolataitokat a karácsonyról. A történet lehetett kitalált, vagy megtörtént, vidám, vagy szomorú.

A pályázatra öt történet érkezett. Nekünk mindegyik nagyon kedves, ezért úgy döntöttünk, hogy megtartjuk őket, oldalunkon mindig olvashatók lesznek. A közönségszavazáson a történetek az alábbi sorrendet érték el:

ELSŐ helyezést ért el: Lara története elveszéséről és megkerüléséről.

MÁSODIK helyezést ért el (holtversenyben): Piresz története arról, hogy kutyája kedvéért igazán megünneplik a karácsonyt és a kitett tacskó története, aki először nagyon fázott, de most már jó sora van.

HARMADIK helyezést ért el: Axy története, aki karácsonykor született, és aki segített nekünk, hogy beinduljon a karácsonyi pályázat. 

Ajika története, arról, hogy maga is karácsonyi ajándék, nem kapott szavazatot.

A kapott szavazatok számát a Lezárt szavazások rovatban megtekinthetitek.

Az első három helyezést elért történeteket a fenti sorrendben közöljük. Íróik könyvet kapnak ajándékba, hogy kedvük legyen további történeteket írni, kiskutyáiknak pedig  rágicsát küldünk.

Ajika történetét (szerzője hozzájárulásával) benevezzük a következő pályázatba.

AZ ELSŐ HELYEZETT TÖRTÉNET

                 Lara története elveszéséről és megkerüléséről

Sziasztok!
Lara vagyok, 4 éves máltai kutyus. A tavaly karácsonyomat mesélném el Nektek! Ugyanis az előző három karácsony békésen, otthon, szeretetben telt, de ez a tavalyi egészen más volt.

Az egész pár nappal Szent Este előtt történt. Szokásos délutáni sétára mentünk Rass barátommal és a Nagygazdival, mikor is egy csúnya nagy fekete kutya minden előzmény nélkül ránk támadott! Szaladtunk haza, de egy pillanatra lemaradtam, és hogy mentsem a bundácskámat csak szaladtam és szaladtam messzi a nagy kutya elől.

Mikor magamhoz tértem, azt sem tudtam hol vagyok, hiába ugattam, sírtam, mentem jobbra-balra, nem találtam sem a Nagygazdit, sem a hazavezető utat.

Nagyon elfáradtam és fáztam! Nem is tudom hány nap telhetett el, mire egy kedves néni az ölébe vett, hazavitt, megetetett és megitatott. Furcsa módon nem a nevemen hívott, hanem Engienek. De én hallgattam rá, mert örültem, hogy végre melegben lehettem.

Elérkezett a karácsony! Itt is volt szép, feldíszített fa, ajándékok, de mégsem voltam boldog, mert hiányzott Nagygazdi, Kisgazdi és Rass is! Nem tudtam mi lehet velük! Hát nem keresnek? Hát nem is hiányzom nekik? Vajon már el is felejtettek? Nagyon úgy tűnt...:(

Majdnem két hónapig nem hallottam felőlük semmit. Ám egy februári reggelen a néni összepakolta a cuccaimat és útnak indultunk. Egy nagy épületben kötöttünk ki (valami csendőrség, vagy rendőrség vagy mit is emlegettek...), sok egyenruhás férfi volt ott. A néni sírt és búcsúzott. Már végképp nem értettem semmit. Elment és én ott maradtam. Hát már senkinek sem kellek? Ám ekkor nyílt az ajtó és megjelent benne Nagygazdi és Kisgazdi! Egy pillanatig el sem hittem! Tényleg ők azok? Ők voltak! Nagyon örültek ők is és én is!

Végre HAZA mentünk!

Rass már nagyon várt! Ő is odáig volt az örömtől! Azóta újra Lara vagyok :), és sétákkor el se moccanok a gazdik mellől! Remélem többet nem fog velem ilyen történni!

Hát ilyen volt a tavaly karácsonyom!

Igaz, ez nem kimondottan boldog karácsonyi történet, de azt szeretném, hogy rájöjjetek: a Karácsony otthon, a családdal, szeretben a legszebb!!! Az ajándék sem számít, csak szeretet legyen! Ez az eset rádöbbentett ezekre a dolgokra! Így nagyon várom már az idei karácsonyt, hogy itthon tölthessem a kis családommal!

Boldog Karácsonyt Nektek is!

Lara

Újra otthon

Újra együtt

A MÁSODIK HELYEZETT TÖRTÉNETEK

                 Pierre története, aki kutyája kedvéért valóban megünnepli a karácsonyt

Sziasztok. Nekünk még nem volt együtt karácsonyunk Pierrel. Ez lesz az első. 3 éve kettesben töltjük a karácsonyi ünnepeket, távol a családtól. Most először lesz ez másképp. Mivel velünk van, kidekoráljuk a lakást. Fénycsík az erkélyre, ablakmatrica, télapók mindenfele. Érezze, hogy valami történik. Kinéztünk neki karácsonyra egy röfögő gömböt, de azt megkapta hamarabb... nem baj, nem is az számít. 3 éve nem is volt igazán ajándékozás. Vagy az ünnep előtt 2 héttel, vagy utána, ahogy sikeredett. Most minden másképp lesz. Pierre nagyon élvezi a nyüzsgést, ha valami történik. Hatalmas fát fogunk venni, és ott lesz, amikor feldíszítjük. A szaloncukorból NEM fog lopni a kiskutya. Üvegdíszt nem rakunk a fára... Szerintem nagyon fogja élvezni. Azért is, mert mindig mosolyog Pierre. Kinyitja a száját, kilátszik a nyelve és nevet. Ilyenkor szeretjük a legjobban. Remélem végig fogja nevetni a karácsonyt. Remélem hazajutunk a szülőkhöz is, és akkor még nagyobb lesz az öröm. De igazából nem is az számít, hogy mennyien leszünk és hol karácsonyoznuk. Nekünk még nincsen karácsonyi történetünk, de azt hiszem hosszú idő óta ez lesz a legszebb, mert Pierre velünk lesz.

                     A kitett tacskó története, aki nagyon fázott, de most már jó sora lett.

Én nem emlékszem arra, hány karácsonyom volt korábban. Egy szálkásszőrű tacskó vagyok, nem túl fiatal. Ezt a csontjaimban érzem. Egy családnál éltem, de valami miatt kidobtak hazulról. Háromszor. Kétszer visszataláltam, harmadszor már nem, mert autóval átvittek valami nagy vizen, és ott már nem volt semmi ismerős szag. Hideg volt, éhes voltam. Kukákat döntögettem fel, úgy próbáltam ennivalót szerezni. Nagyon szomorú voltam. Siető embereket láttam, de nem állt meg egyik sem. Rám sem néztek. Néhány ablakban színes, világító ábrákat láttam, hóembert, csillagot. Az ablakok mögött meleget sejtettem. De ott kint, ahol én voltam, bizony nagyon hideg volt. Végül már nagyon fáradt voltam. Lefeküdtem egy bokor alá, lehunytam a szemem. Már nem bántam sem hideget, sem éhséget. Hagytam, hogy elborítson a fáradtság. Csendben el kezdett esni a hó.

"Te szegény, mióta vagy itt?" - kérdezte egy kedves hang. Felnéztem. Magas, szőke hölgy és egy bajuszos férfi állt mellettem. A hölgy lehajolt: "Éhes vagy?" Megnézte a nyakörvemet: "Nézd Szabi, van bilétája". A férfi felemelt és betakargatott a kabátjával. "Gyere velünk, megkeressük a gazdádat!" Jaj, csak azt ne - sóhajtottam. Nem akarom újrakezdeni. Miért is jöttetek ide? Már majdnem vége lett... 

Közben egy szép házhoz értünk. Itt a kertben, a fákon voltak színes égők. Bent a nappaliban kandalló, a kandallóban barátságos tűz. Odetettek a kandalló elé. Kaptam egy takarót. És finom ennivalót. Miután ettem-ittam, elnyomott az álom.

Arra ébredtem, hogy Szabi telefonon beszélt. "Milyen ember maga? Hogyan tehette ezt ezzel a kutyával?" Képzeld Éva - fordult Szabi a feleségéhez, aki egy szép karácsonyfát díszített - ez az ember kifejezetten azért hozta át a Dunán a kutyát, hogy ne tudjon hazamenni, mert kétszer már hazatalált. Egy ilyennek én nem viszem vissza ezt a kiskutyát.

Megkönnyebbülten hunytam le a szemem. Ez volt életem legszebb karácsonya. Mellettem a tűz pattogott, alattam puha takaró. A házaspár díszítette a karácsonyfát, a konyhából finom illatok szálltak.

Azóta itt élek. Az idei a harmadik karácsonyom itt. Nyakamban kis piros kendő. Napközben dolgozni járok Évával. Esténként beszélgetünk Szabival. Aki még nem volt elhagyva, és nem nézett befelé vágyakozva az ablakokon, miközben nagyon vágyott egy kis melegségre, talán nem is tudja, milyen szép a karácsony, ha családban van az ember (bocs: a kiskutya).       

A HARMADIK HELYEZETT TÖRTÉNET

                Axy története, aki karácsonykor született

Sziasztok!

A fa diszitést mi is együtt csináljuk, minden díszt szigorúan leellenőriz azaz megszimatol, majd a fa alatt heverészik egész ünnepek alatt. Ime:

És így rágicsálja Axy a szülinapi velőscsontját: