Egy kiskutya kálváriája a törzskönyvvel

Kedves Barátunk, Hercules írta ezt a történetet. Szerencse, hogy családja nagyon szereti. Mert bizony előfordulhatott volna, hogy ellene fordulnak a történtek miatt. De gazdái rendes emberek, nagyon szerettek volna egy kiskutyát, egy társat, és azt megkapták. A törzskönyvét azonban nem kapták meg.

„Több kiskutya van körülöttem. Néha csöng a telefon, jönnek idegen emberek, és mi eggyel kevesebben vagyunk. Gondolkodom, vajon hová kerülnek a társaim. Én nem itt születtem, Anyukám már nincs velem, testvéreim sem. A körülöttem lévő kiskutyák nem a testvéreim. Nem is rokonaim. Csak azért vagyok itt, hogy várjam, elvisznek-e engem is. Lehet, hogy akit elvisznek, nem jár jól, de én nagyon szeretnék innen elkerülni. Néha álmodom… és akkor azt látom, hogy én vagyok az egyetlen kutya a családban, szeretgetnek, simogatnak, finomakat kapok enni… de jó is lenne. Mert hát itt nem szeretek lenni.

Megint csöng a telefon. Ezt hallom: „Igen, negyvenezer forintért élvihető bármikor. Nem nálam született a kutya, hanem a sógornőmnél, de ismerem, egészséges, rendesen ellátott kiskutya…Ha hoz egy kis előleget, akkor megőrzöm a kiskutyát Magának addig, amíg érte tud jönni… Úgy is megoldható, hogy azonnal elviszik a kiskutyát. Értem, tehát a fia otthonmarad vele, a hétvégén pedig az egész család együtt lesz…”

Gondolkodtam, kiről lehet szó. Reméltem, hogy rólam, mert én nem születtem itt. Lehet, hogy végre értem jönnek?

Csengettek. Most nem a telefon, a bejárati ajtó. Egy kedves hölgy és egy fiú érkezett. Rövid beszélgetés után egy dobozba kerültem, és már utaztam is új otthonom felé.

Szerencsém volt. Nagyon kedves családhoz kerültem. Azonnal éreztem, hogy egyenrangú családtag vagyok. Sok szép élményem volt, már az első napokban. Néha azonban hallottam, hogy arról beszélgetnek, jó volna a törzskönyvemet megszerezni. Legalább utólag. Megkérdeztem, mi az a törzskönyv, mondták, hogy olyan, mint az embereknél a születési anyakönyvi kivonat. Lehet belőle látni a kiskutya családfáját, születési idejét, helyét. Hát, engem nem nagyon érdekelt. Nem finom, nem lehet vele játszani, a családfám meg nem olyan fa, ami mellett a dolgomat elvégezhetem, vagy aminél jó szagokat olvashatnék…

De azért odafigyeltem, amikor erről esett szó. Már elmúltam egy éves, amikor a Gazdám újra belefogott, hogy megszerezze a törzskönyvemet. Egyszer már próbálkozott, de eredménytelenül. Megkereste azt a hölgyet, akitől vásárolt, de az nem emlékezett rám. Azután mégis kiderült, hogy ott vásároltak, és kiderült az is, hogy kinél születtem. A papám Csino, a mamám Vivien. Március 25-én születtem. Megígérte a tenyésztőm, hogy megszerzi utólag a törzskönyvet, 15 000,- Ft-ért.

Szóltam, hogy szerintem ez nem jó. Először is, a törzskönyv kiváltása nem ennyibe kerül (megnéztem az interneten), másodszor utólag csak olyan alomból származó kutyának adják ki, amely almot egyébként bejelentett a tenyésztő. És én aggódtam, hogy a mi almunkat nem jelentette be. De hát a gazdáim nem hallgattak rám…

Szeptember 25-én az Apu-gazdi elindult a pénzzel a törzskönyvért. Amikor hazajött, büszkén mutatta, de az Anyu-gazdi észrevette, hogy a papíron nem az én születési dátumom szerepel. Én ijedten bújtam a Kis-gazdihoz, most mi lesz? Mi lesz, ha rám fognak megharagudni?

Újra telefonálás…hallottam, ahogy Anyu-gazdi idegesen mondja, hogy ez nem a mi kutyánk törzskönyve, a miénk nem április 18-án született! Aztán hallgatott, majd lecsapta a telefont. Utána elmesélte nekünk, hogy a tenyésztő azt mondta, lehetne rugalmasabb, ez csak egy elírás, az a néhány nap számít. Viszont nem akarná visszaadni a pénzt, mert rengeteg utánjárást igényelt, hogy kihozta a törzskönyvet.  

Másnap Anyu-gazdi felhívta a MEOE-t. Közölték vele, hogy nem lehet nála törzskönyv, ha nem vagyok tetotáválva (és nem vagyok). Anyu-gazdi rájött, hogy bár rajtam nincs tetoválási szám, a törzskönyvben az lvasható, hogy a tetoválási számom 9511. A törzskönyvön látható bejegyzés alapján Anyu-gazdi megkereste a tetováló mestert, aki közölte, hogy rám nem emlékszik, de az biztos, hogy a törzskönyvbe mindig beírja a számot, és leszignálja, ha tetovál egy kutyát. Ez azt jelenti, hogy valahol van egy kutya 9511 tetoválási számmal (arra nem is merek gondolni, hogy a szémot nem a tetováló mester írta be).

Kérdések kavarogak fejemben:

− hol van a 9511 számmal betetovált kiskutya,

− ő nem kapta meg a törzskönyvét, vagy mindketten ugyanat a törzskönyvet kaptuk meg,

− mit tehet meg egy magát tenyésztőnek nevezett ember a pénz-szerzés érdekében,

− mi a biztosíték arra, hogy a történet szereplői által átadott bármelyik törzskönyv valóban a kutyusok eredeti származását bizonyítják?

Mi visszaadtuk a törzskönyvet, és egy hónap múlva sikerült visszakapni a pénzt. Amikor Apu-gazdi hazajött az utolsó találkozóról, bebújtam a fotel mögé. Egy kicsit féltem, most mi lesz. Anyu-gazdi észrevette, hogy valami bajom van. Odahívott magához, átöltelt, és elmesélte, milyen izgatott volt, amikor eljött értem, nem is tudott volna otthagyni egy percre sem. Elmesélte, hogy milyen nagy öröm nekik, hogy velük vagyok,  hogy minden perc ajándék, amit együtt tölthetünk. Na ekkor már hanyatt dobtam magam, megsimogattam a kezemmel a kezét, és nevettem…Törzskönyvem ugyan nincs, de van egy szép családom, akik szeretnek engem!

De sokszor gondolok a 9511-es kiskutyára. Él még? Egyáltalán élt valaha? És mi van a többi kiskutyával, törzskönyvesekkel, törzskönyv nélküliekkel? Tudhatják-e, hogy valóban azok, akiknek a törzskönyvek mutatják őket? Van-e ebből a bizonytalanságból bármi bajuk? Hát egy kiskutyával mindent meg lehet csinálni?

De most már futok, mert a Kis-gazdi hív játszani!

Utána majd odaülök Anyu-gazdi mellé, ráteszem a fejem a kezére, és összenézünk… mert mi tudjuk, hogy kik vagyunk.”

Ha a képre kattintasz, elolvashatod Hercules hazaérkezésének történetét!